Mi is az agarászat?

Ezt a vadászati módot csak az agarak tudják mûvelni, mivel ez más néven futó vadászatot jelent. Ehhez a vadászathoz viszont rendkívül gyors és éles szemû kutyákra van szükség és ezek az agarak. Az agarakat „szimat” nélküli kutyáknak is szokták nevezni, mert a vadat a szemével észleli, nem pedig szaglásával, más vadászkutyákkal ellentétben. A magyar agár mivel igen szívós, ezért kitartóan tudta követni a vadat hosszú órákon keresztül. Kitartása mellett bátorsága a másik fõ erénye, ezért a magyar agarakkal nemcsak nyúlra, hanem õzre, szarvasra, vaddisznóra, és olykor-olykor farkasra is vadásztak.

Az agarászatnak két típusa létezett.

- 1. A lovas agarászat, amelyet elsõsorban a fõnemesek, nemesek ûztek, hiszen nekik volt lovuk. A királyok is ezt a vadászati módot ûzték, és mint már említettem Mátyás királynak is ez a vadászat volt a kedvence. A kutyákat kölyökkorukban szoktatták hozzá a lovakhoz.

Egyéves koruk után megkezdõdött a fiatal agarak behajszolása. E célból elõször is füzérre (több kutyát, közös pórázra kötöttek), aztán nyereghez (ló mellett járáshoz) szoktatták õket. A behajszoláshoz lehetõleg sík terepet választottak, ahol kevés vad volt, nehogy elterelje a fiatal kutyák figyelmét az éppen ûzött vadról. A behajszolást lehetõleg fiatal nyúllal kezdték meg, hogy a „serdülõ” tanulóban lévõ agaraknak meglegyen a sikerélménye. A füzérben mindig volt egy idõsebb tapasztalt agár, aki mintát mutatott a fiataloknak. A nyúl kiugrasztása után megvárták, míg a kutyák jól látják a prédát - vagyis a vadász bemutatta a vadat – kikötötték õket.

A legidõsebb ûzte a nyulat, utána pedig a többiek. Aztán a leggyorsabb vágott rajta egyet, vagyis irányváltoztatásra kényszerítette a menekülõ állatot. Így terelgették, míg valamelyikük el nem kapta. A lovas agarászat, úgy nézett ki, hogy a vadász lóháton ült és mellette haladtak, nyeregnél, az agarak, amint meglátták a vadat, kifûzték õket. Amelyik agár elfáradt, nem bírta a hajszát visszatért a nyereghez. Egyes vagy szóló agárnak hívták, azt az agarat, aki képes volt egymaga elejteni a zsákmányt. Védõ agárnak nevezték azt, az ebet, aki nem hagyta, hogy a többiek széttépjék az elejtett állatot. A lovasok miután az agarak elkapták a prédát, siettek a nyomukba, ha esetleg segíteni kellett megölni a zsákmányt, különösen akkor, ha nagyobb állatról vaddisznóról vagy szarvasról volt szó.

- 2. Gyalogos agarászat a másik típusa ezen vadászatnak. Ekkor a kutyákat szintén füzéren tartották, de általában ilyenkor csak két kutyát vittek magukkal. A szegényebb réteg vadászott így, akiknek nem volt pénzük lovakra, de élelmezésüket a vadászattal tudták kiegészíteni. Ennek hátránya csak az volt, hogy a vadászok nem tudtak olyan gyorsan kutyájuk segítségére sietni, ha azok harcba keveredtek a kiszemelt zsákmánnyal. De általában az agarak erõs harapásukkal azonnal leterítik a vadat.